Október első hetében öt szép és élménydús napot töltöttünk Erdélyben. Fő uticélunk Székelyudvarhely volt, hogy ott részt vegyünk a Balázs Ferenc Vegyeskar által rendezett kórusfesztiválon és jubileumon – az énekkar idén ünnepelte fennállásának 85. évfordulóját.
Másodikán indulva első hosszabb megállónk Aradon volt – tiszteletünket tettük az aradi vértanúk emlékművénél, benn a városban, és a Váralján is -, a Szózat eléneklése egyik helyen sem maradhatott el.
Arad | Déva |
Déva várára a fogaskerekűn utaztunk fel, körbejártunk a felújítás alatt álló várromon és megcsodáltuk a kilátást. Viperákba a figyelmeztető táblák ellenére nem botlottunk, pedig biztosan maradandó élmény lett volna.
A nap vége a terv szerint Csernakeresztúron ért, ahol meglátogattuk a tájházat, majd elszállásoltunk.
Vajdahunyadi vár | Gyulafehérvár, Szent Mihály székesegyház |
Harmadikán Vajdahunyad irányába folyattuk utunkat, bejártuk a csodálatos középkori várat, a kápolnában, az “Országházban” és a lovagteremben ihletet is kaptunk, és elénekeltünk néhány odaillő kórusművet.
Gyulafehérváron a Szent Mihály érseki székesegyházat vettük célba. Miután megismerkedtünk a beltér szépségeivel, a hely szelleme ismét hatalmába kerített minket. A szentélybe vezető lépcsőkön felsorakozva kisebb koncertet rögtönöztünk. A futólagos városnézés után újabb három óra útnak néztünk elébe, mígnem estefelé Székelyudvarhelyre értünk. A Balázs Ferenc Vegyeskar küldöttsége fogadott minket nagy szeretettel a helyi Művelődési Házban, majd vacsorázni mentünk a Gondűzőbe (bár gondunk nemigen akadt), és elfoglaltuk szobáinkat a Tranzit Szállóban.
Útban Gyimesfelsőlokra… | …és Gyimesbükkre |
Pénteken nagyon mozgalmas és látványokban gazdag kirándulónapunk volt, szebbnél szebb helyeket látogattunk meg. Madéfalvára tartva megálltunk a homoródi borvízforrásnál, az érdeklődők feltölthették a víztartalékukat, a zord idő elől menekülők pedig nézelődhettek illetve vásárolhattak a forrás szomszédságában lévő boltocskákban.
A madéfalvi emlékműnél szállingózó hó fogadott, tovább tartva a Gyimesekben pedig már összefüggő hóréteg borította a lejtőket. Gyimesfelsőlokon az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumban időztünk el, meghallgattuk az 1993-ban épült iskola történetét, és volt szerencsénk a hallgatóságunknak tudni egy osztálynyi tanulót is, akik példás figyelemmel és érdeklődő arccal hallgatták végig éneklésünket (annak ellenére, hogy a tanítási időnek már vége volt).
Gyimesbükk, őrház | Útban Csíksomlyóra |
Utunk legkeletibb állomása Gyimesbükk volt. A 30. számú őrház mellett elhaladva átléptünk a vasúti síneken és a meredek lépcsőkön felkapaszkodtunk a Rákóczi-vár romjaihoz, hogy onnan letekinthessünk az ezeréves határ vonulatára. A régi dicsőség fényét sajnos már csak a kórus ajkán zengő magyar és a székely himnusz idézte vissza egy röpke pillanatra.
A hajdani országhatártól visszafordulva Csíksomlyóra indultunk, s odaérve már kellemes, napsütéses idő fogadott minket. A templomban – szokásunkhoz híven – koncertet adtunk, majd Székelyudvarhely felé vettük az utunkat, hogy ott este a Ferences templomban megtartsuk az akusztikai próbát a vasárnap esedékes misére.
A Balázs Ferenc Vegyeskar tagjainak eskütétele | Fesztiválkoncert |
A szombati nap a fesztivál és ünnepség jegyében zajlott a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. Délelőtt a Balázs Ferenc Vegyeskar karnagya tartott előadást a kóruséneklés fontosságáról, majd a kórus új tagjai tették le az esküt.
Kora délután még tartottunk egy kóruspróbát, majd a közös szám próbája következett.
A fesztiválkoncert 17:00-kor kezdődött el, és a hét fellépő kórus produkciójával, köszöntő beszédekkel, ajándékátadással, maratoni három órásra sikeredett. A nagyszabású koncert után a közös ünnepi vacsora mellett pihenhettük ki a nap fáradalmait. A kevésbé fáradt dalostársak tánccal, mulatozással tetézték a hangulatot.